Súgó barlang

                                                                                 


   


    Természetszerető ember számára az új és ismeretlen táj, egy hegy, egy csobogó patak vagy egy virág megcsodálása mélyreható élményt jelent.

Érdekes és egyben titokzatos természeti értékeink közé soroljuk a barlangokat is. Az elmúlt idők folyamán is a barlangok szoros kapcsolatban álltak az emberrel, szállást, otthont biztosítva neki.

Mai modern világunkban a barlangok szorulnak az ember védelmére, mivel sokan nem veszik figyelembe a természet ezen hatalmas értékeit.

A föld mélyében rejlő titokzatos világnak a megismerése, mindig érdekelte a természetbúvárokat, hiszen a sötétség birodalma egy teljesen új világba vezeti el az embert, melynek megismerése nagy bátorságot, küzdelmet, munkát és természet iránti szeretet igényel.

A barlangok önvédelemmel rendelkeznek ami sötétséget, vizet, sarat, nedvességet jelent, ezekhez kapcsolódik az antropikus védelem is, ami meghatározó szerepet játszik a barlangvédelem körében, példa rá a vidékünkön található titokzatos Súgó-barlang.

1. Elhelyezkedés - Útvonal - Megközelítés   

A Gyergyói-Havasok, 1568m magas, Sípos kő  tömbjének délnyugati nyúlványában húzódik a már 100 éve ismert, tekerőpataki Súgó-barlang. A gyergyói medence keleti oldalán a Marosba ömlő Heveder patak, majd az ide csatlakozó Borzóka  patak fogadja be a barlangból kiömlő Súgó- patakot, amelyet a hegyben összegyűlt karsztvíz táplál.

A barlangot, a Gyergyószentmiklóst  Csíkszeredával összekötő útvonalon fekvő Vasláb nevű faluból közelíthetjük meg.

Elhagyva a Vaslábhoz tartozó Heveder falut, egy 6 km hosszú, Feketerez nevű erdei úton követjük a Heveder patakot, majd áttérünk Borzóka patakára és 300 m gyaloglás után, az első befolyó patak a Súgó-patak.

2. A barlang keletkezése és kora    

65 millió évvel ezelőtt, a Paleocén korban, gyűrődéses mozgások során, kialakult  Sípos kő tömbben a Súgó-barlang.

A barlangrendszer térbeli elhelyezkedését, a tektonikus preformáltság jellemzi. A barlang emeletes járatrendszere a Rebra sorozat mezometamorfikus kristályos pala összetételénél képződött a dolomitos és kristályos mészkőben a vetők és repedések mentén. A kristályos mészkő, amelyben a rendszer kialakult, pontos, szakszerű azonosítást igényel, ugyanis a barlangpatak torkolatánál már nincs mészkő, a helyét a kristályos pala veszi át föl egészen a csúcsig.

A 1-es száraz bejáratától balra egyetlen forrás van, ami 5-6 m után eltűnik, ami azt jelenti, hogy a barlangból kilépő patak belső, földalatti erekből gyűl össze. A felszín, u.n. „fedett” karszt amelyet 70-80 éves lucfenyő állomány, fű és moha borít.

A barlang egy négyemeletes rendszer, amelyben egy alsó szint képezi az aktív vagyis a patakos vizes részt egy bejárattal, a három felső szint pedig az ezután következő emeleteket két bejárattal.

3. A barlang felfedezése és elnevezése 

                                

                                                                             fotó :Kémenes Árpád

 Az, hogy mikor találták meg a Súgó barlang vizes bejáratát, arról pontos adat nincs, de az biztos, hogy a környékbeli lakosok több száz éve tudtak, erről a nép szavával élve „Lík”-ról.

Ezt a barlangot is, mint sok mást az országban a nép nevezte el. A vizes és felső járatokban a levegő áramlása gyors a külső, néha hőmérsékleti és légnyomási értékek ingadozásának függvényében, így a huzat jelenléte állandó a járatokban. i

Nyáron a levegő, a vizes járatból áramlik ki, télen a 1-es száraz járatból, olyannyira, hogy a növényzetre vastag zuzmóra réteget húz.

A huzat és a víz zúgása egy suttogó, susogó hangot idéz elő, ami nagyon erős a vizes járatnál, ha nagyobb vízmennyiség ömlik ki a szájon. Valószínűleg erről a suttogó hangról kapta a barlang a nevét.

A nép ajkán a valós történetek kiszíneződtek, nem létező mozzanatokkal, hősökkel gazdagodtak.

             - Tarisznyás Márton muzeológus-történelemtanár számos népmondát gyüjtött össze vidékünkről( adat közlő Kémenes József   vadász,nyugdijas) beleértve a Súgó-barlang mondáját is.

Az egyik monda szerint, a Súgó-barlang a Háromkút határrészen egy másik barlanggal van összekötve. A barlangban, a hiedelem szerint „csepeg az arany”, amit vedrekkel fognak fel. Hét év alatt, három veder telik meg arannyal, amit csak kevesen tudnak elvinni.

A múlt század végén két férfi és egy no jött érte. Meghatározott időpontokban tűntek fel, éspedig minden hetedik év Pünkösd előtti pénteken este, vagy Szt. János (jun. 24) éjszakáján.

Megtévesztés végett, lovaikat fordítva patkolták. Sokan álltak lesben a jelzett időpontokban, hogy felfedhessék a személyek kilétét, de a vállalkozás kudarcba fulladt, mert nem tudták mikor jár le az a bizonyos 7 év

4. A  barlang feltárása , feltérképezése  és hossza .

Egy barlangról akkor tudunk teljes képet alkotni, ha ismerjük  geológiai  felépítését,  pontos térképét és valódi hosszát, de ahhoz, hogy ezek birtokába jussunk, szükséges a barlang feltárása.

A barlangot, a ’30-as években kezdték kutatni, tudományos megalapozottság nélkül, főleg kincskeresők.

Ebben az időszakban id. Romfeld Ákos és Kémenes József  ,Gyergyószentmiklósi lakósok, turistaszenvedélyből bejárták a barlang egyes szakaszait, ahol barlangi medve (Ursus Speleaus) csontjaira bukkantak, ezek a kolozsvári Múzeum tulajdonába kerültek. Ezek a kutatások a vizes járatra vonatkoznak.

Az első nyomtatásban megjelent közlemény dr. Csibi Andor tette közzé 1937-ben, a „Gyilkos-tó klimatikus gyógyhely monográfiája és kalauza” című munkájában. Többek között ezt írja: „városunk környékbeli nevezetességei között, nagy érdeklődésnél és újságnál fogva megkell emlékeznünk a Gyergyótekerőpataki  Súgó cseppkőbarlangról...”

1937 után a tekerőpataki közbirtokosság tervbe vette a barlang feltárását, de közbejött a II. világháború és elmaradtak a kutatások.

A tudatos barlangkutatás 1961-ben Buslig Lajos építésztechnikus és ifj. Romfeld Ákos kezdeményezték a vizes járaton, ahol újabb barlangi medve csontvázra bukkantak.                                                                                                                                                                                "Majd egy érdekes eset kapcsán , egy tekerőpataki Páka nevezetűk vadőr akinek egy nagyon jó kotorék kutyája volt,  vadászat közben rókát üldözve meg találta a felső száraz lyukat ,Kémenes József értesülve az esetről Gönci Ferenc , Kémenes József , Buslig Lajos sal kitartó munkával kb egy 80cm x 150cm lyukon bejutottak egy ismeretlen járatba .Még évek múlva is ezen jártunk be az 1961-1962 években Majd jöttek az amatőr barlangászok  meg a felfedezők" !!!??? 

Id. Romfeld Ákos és Kémenes József, már jártak a barlangban de a bejárt részekre csak homályosan emlékeztek vissza, a felsőszáraz járatok elérése néhány év múltán történt meg.

A további kutatásoknál aktívan részt vesz Garai Ödön természetrajzszakos tanár az előbbi több alkalommal is ad helyszíni irányítást.

Állandó önképzés mellett - szakfolyóiratok, szakkönyvek tanulmányozása, kölcsönös barlangászati táborokban való részvételekkel magyar és csehszlovák kutatókkal, kialakul egy amatőr barlangkutató csoport „Bányai János” néven olyan alaptagokkal mint Gereöffy Ferenc, Benedek Oszkár és mások, akik erőfeszítésük révén feltárták a barlangot. A barlangkutatást a megnyitásig a gyergyói múzeum támogatta, 1966 ba sikerült menedékházat építeni a barlang további kutatásához és látogatásához.

A barlang jelenleg kiépített részéről, vagyis-az 1-es szárazról és a „Túlfolyó-ág”-ról 1966 ba  készült térkép, ami kiegészítődött az 1967-be  végzett mérésekkel. 1974-tol a baróti „Ursus Speleaus” barlangkutató csoport is végez kutatásokat és elkészítik a barlang összes Járatának térképét, Dénes István geotechnikus  irányításával.

A feltérképezett járatok hossza 1021 m, de ez a hosszúság nem állandó, hiszen fedeződtek fel kisebb, szűk folyosók, termecskék a ’70-es évek végén, a ’80-’90-es években felfedeztek egy 45 m hosszú folyosót az „S” kürtő alatt, a vízfolyással ellenkező irányban.

5. A barlang bemutatása    

     

A barlang szerkezetileg 4 nagyobb járatrendszerre oszlik: az 1-es száraz, a 2-es száraz amelyek valamikor forrás szájak voltak, a Túlfolyó-ág, és a jelenlegi aktív vizes  járat.

A 1-es száraz egy vaskapuval ellátott rész, turisták által látogatható, részben kiépített és felszerelt, amely jelenleg feljavításra szorul.

Az első terem az „Öltöző terem”, boltozatos pincéhez hasonló üreg, itt öltöztek át a barlangászok a kutatáshoz, a menedékház felépítése előtti időszakban.

A következő terem a „Tanácskozók” terme ebből a részből kihordva a földhordalékokat, 1965 novemberében utat nyitott a barlang méretesebb termei felé. Ebben a teremben már felfedezhetők a cseppkövek.

A terem mennyezetén megfigyelhetjük a hófehér, lágy mészkő kicsapódást amit lublinitnek (hegyi tej, hegyi liszt) nevezzük.

A barlangi termek, folyosók, képződmények nevüket az első barlangkutatóktól kapták, formájuk vagy méretük függvényében, vagy valamilyen barlanggal összefüggő dologról vagy személyről.

A „Felfedezők csarnokában” lenyűgöző látványt nyújt a számos cseppkőformátum cseppkődrapériák , cseppkőoszlopok és oszlopsorok - amely sok helyen sajnos letörve találhatók. Érdekes a „Meduza” cseppkőképződmény, amely hármas növekedésű .

A járatban, a tektonikus mozgások révén eltolódott mészkőlapok, enyhén ferde járatot eredményeztek.

Az egykoron elszakadt mészkőlap darab alkotja a „Teknősbéka” és a „Delfint”,

Néhány méterrel tovább haladva találhatók a korrózióra utaló üstszerű oldás formák: az „Óriás bagolyszem” és az „Anyósszáj”. Jobbra látható a „Mesevilág járat”, befele, magasabb résszel és a falakra jellemző a cseppkőlefolyás.

A „Bástya” egy kínai pagodához hasonlít és a barlang legméretesebb sztalagmitja, mellette található a „Farkas száj”. A cseppkőkérgesedésben, ami a szétfröccsenő víz által keletkezik található az „Oltár valamint a Pagodák amelyek a járat bal oldalán, a kiépített részhez viszonyítva 2 m magasban állnak.

A Súgó-barlang cseppkövei posztgenetikusak, vagyis a barlangüreg kialakulása után fejlődtek ki, az alapanyaguk kalcit, aragonit (ez utóbbi főleg a borsó-cseppkövek esetében).

Az első tágasabb és nagyobb terem az „Örvények terme”, amelynek a mennyezetén megtaláljuk a keveredési oldás formákat, (vakkürtőket) ezek létrejöttét a víznyomás is befolyásolta.

Ebből a teremből ágaznak szét a barlang többi járatai: Túlfolyóág, az „Összekötő járat”-boó induló 2 es száraz ,valamint az aktív .rész az „S” kürtőn keresztül lefele. 


    

A terem mennyezetén lévő alsó kürtő  járható, ez a „Miklós - terem”- be torkoll (Erdős Miklós szlovák barlangkutatóról elnevezve). Ez a terem egy majdnem függőleges, aknaszerű üreg , az alsó része egy összeszűkült kürtő, ezen lecsúszva az 2-es száraz legbelső részébe jutunk.

A „Díszkapu” és a „Denevértemető” nevű szakaszokban sok a kitöltés, tömeges tartózkodásra utaló denevércsontváz maradványt és egyéb kisemlős-csontváz maradványt is tartalmaz.

Az itt található sztalagtitok áttetszők, ami annak tulajdonítható, hogy a beszivárgott víz idegen ásványi anyagoktól mentes.

A tektonikus repedések kereszteződésénél jöttek létre a nagyobb termek, példa rá az „Ödön” terem. (Garay Ödönről elnevezve ).

A „Megkövesedett vízesés”, a repedések mentén beszivárgó víz remekműve. A mennyezetről leszakadt tömb neve a „Cseppkőtemető”, amelynek az alsó részén még láthatók a régi cseppkőmaradványok, de már a felsőrészen kialakultak az új sztalagmitok.

Az 1-es száraz utolsó terme a „Zeneterem”, amelynek a „Hálófülke” melletti falán heliktitképződmények találhatók.

A barlang legnagyobb terme a „Nagyterem”, amelynek az aljára meredek lejtő vezet és innen indul egy alacsony járatrész az alsó szintek felé. A teremfal alsó részén kalcitkristályok találhatók. A Nagyteremből lefele indulva található a „Kristályfolyosó” amelynek falát kristályok borítják.

Az összekötő Ágból induló mellékjárat a „Csatorna járat” enyhén felfele hajló, szűk, csőszerű rész, alacsony mennyezettel és kevés képződménnyel.

A „Túlfolyó-ág”, a „Buzogányok” terméből indul az egykori öböltótól, amelynek a helyén jelenleg egy kis medence található, a „Szerelmesek forrása”.

A teremben érdekes cseppkőalakzatok találhatók, sajnos lepusztult állapotban. Az egykori „Botond buzogányát” már csak fényképről ismerjük. A víz régi állásszintje jelenleg is jól látható, valamint a víz alatt képződött borsó-cseppkövek.

A járat első 34 m-es szakaszát kúszva lehet megtenni, az első rész valóságos cseppkőerdő, amelyet cseppkőpadló, sztalagtitok, sztalagmitok és vaskos cseppkőoszlopok alkotnak.

A folyosó a „Pagoda terembe” torkoll, itt a „Nyerges pagoda” a terem dísze.

A „Csodák” termében, a mennyezetről alácsüngő óriássztalagtit csoport található, a „Csillár”, az egyedüli formátum amely megmaradt természetes épségben a barlangi formátumok közül.

A Kápolna teremben található a ,Szószék”. Az „Óriás oszlop”- n lévő vízszintes hasadás, tektonikus mozgásra utal. Az „Omlás” vagy „Rom” teremben a cseppkőképződmények a természeti törvények függvényében pusztultak le. E terem mellet található. A Gyökér terem, nevét a felszínről alácsüngő vékony gyökerek után kapta. 


     

                                                                              fotó: Kémenes Árpád                       

Az ág utolsó terme a „Róka terem.

A 2-es száraz járatban csak kúszva lehet haladni, annyira szűk. A belső részben vízzel feltöltött medencék állnak, nehezítve a bejutást. A járat mennyezetén kis kürtők találhatók, amelyek kiszélesedve kistermeket alkotnak.

A Súgó-barlang legrejtélyesebb és a legtöbbet kutatott szakasza a „Vizes-ág”, az aktív rész, ez a barlang legnehezebben járható része.

A barlangból kiömlő patak középátlagos vízhozama 30 1./másodperc, a vízhőmérséklete más barlangi patakok hőmérsékletéhez viszonyítva nagyon alacsony, 5-7 °C.

A forrásszájat elhagyva befele 40 m-en, követhető a barlangi patak. Jobbra fent kürtős járat található ami csúszós és veszélyes, ez jelenti az egyedüli összeköttetést az aktív és emeletközti járatok között.

Ez a járatrész egy hatalmas tektonikus repedés, amelynek falai eltávolodtak egymástól és egy diaklázist alkotnak.

Említésre méltó része a diaklázisnak a „Lámpatemető”, amely egy kis függőleges akna, ezután egy alacsonyabb járatrész következik megkövesedett barlangi medvecsonttal. A lublinit kicsapódás egyik érdekes képződménye a „Mészkőforrások” A diaklázis része a „Tűfok”, amelyen kulcshelyzetben lehet átjutni és az „ S” kürtő ahonnan a felső folyosóba való feljutás szintén nehézkes.

A kutatások alkalmával kiásott föld és törmelék feltöltötte a patakot, így a patak folyását csak egy kürtő járatban lehet követni, amely a víz fölött húzódik. A továbbjutást egy szifon gátolja, A felső kerülő járat végét szintén víz zárja el. Itt található a Pompa.

A belső patakos járatrészben feltételezhető a barlang vízgyűjtő medencéjének létezése.

A szifon előtt balra cseppkőzuhatag függ a falon, amelyen állandó vízhártya folyik.
                                                                     

6. A barlang hőmérséklete nedvességtartalma és állatvilága.

A barlangi levegő az átlagnál több CO2 tartalmaz mint a szabadlevegő. A Súgó-barlang páratartalma 95%-os a benti alacsony hőmérsékleteknek (7-9 °C) köszönhetően. A barlang vize sok kálcium karbonátot tartalmaz.

A barlang, mostoha körülményeihez képest élővilággal is rendelkezik, ezek a Froglobion fajhoz tartoznak: ugróvillások (Collembola), bogarak (Coleoptera), rovarok (Insecta)

A Súgó-barlang gerinces barlanglakója. a horgas szőrű denevér (Myotis Natererri) amelyek,~általában télen keresik fel a barlangot, egyedül vagy csoportosan telepszenek meg a szárazabb falrészeken, illetve a mennyezeten. A barlangban 5 denevérfajt találtak. Itt áthatunk még közönséges egérfülű denevért (Myotis Myotis), hegyes orrú denevér (Myotis Blythi), barna hosszúfülű denevér (Plecotus Auritus), hosszúszárnyú denevér (Miniorterus schreibersi).

A Súgó-barlang és környéke rezervátum. A rezervátumon belül található a kosborfélék családjába tartozó „Rigópohár”, papucskosbor, népies nevén „Boldogasszony papucsa” amely ritka és védett növény.